első zanza

Első kínai söröm

Utunk elég nehézkesen indult be nem erre számítottunk. Kalandos, utólag biztos így mesélném, ám most még friss az élmény. (prompt helyzetleírás előnyei stb.) Szóval kalandos helyett inkább a fárasztó jelzőt használom most.
Ferihegy2b: becsekkoltunk időben, sorban felnyaláboltam egy-két érdekesnek tűnő újságot, mely akár gurmé ízlésvilágról is tanuskodhat: FT, China Daily, Népszabi meg persze a dutyfreeben beszerzett Gazzetta(wcpapír, férfiaknak rózsaszín)(apropo, buzievagy a juventus harmadik színe a rözsaszín, a fekete-fehér után, gondolom ez most nem annyira trendi, azért nem hírdetik). Ilyen király internacionalista hangulatban és a világ híreivel feltöltve láttam meg a kinai személyzetet a gépen, fasza ennél jobb már nem is lehetne, bár négert csak a váróban láttam...MULTIKULTI!!!!!
Na bekeveredtünk a helyünkre, minden ok. Várunk, a gép nem indul eltelik húsz perc, késünk!!! Aztán a tömeg egyre elégedetlenebb, emberek vánszorognak egymást taposva fel s alá. Ilyenkor várhatók szép kis konfliktusok. Előre dörzsölömk a tenyerem, nem baj hogy késünk, legalább balhé lesz, live movie jejeje. Aztán a dolog már nem olyan vicces, eltelik két óra semmi.
May egy érdekes tapasztalat. Az emberek alapvetően luxusútra mennek Kínába, ha feltétlenül definiálni kell a kategóriát. Ám ilyenkor Lucifer korántsem alszik, felkarolja Irigység nevű haverját aki Elégedetlenséggel és pár hasonlóan dühös fickóval szólásra ösztökéli a korban és súlyban igencsak jól álló csoporttársat. Tartalom: azért bezzeg a business class... mindig van följebb. Éljen az osztályellentét!!!! A luxusgépen kívül persze nincs élet, elég szar itt a turista osztályo várni ahhoz, hogy ezt az emberek elfelejtsék.Was it the moral of the story?(réka)
Szóval megkajáltattak, még a földön, a menü nem volt túl kiadós, pedig az ebédre bekapkodott lecsón kívül nem nagyon ettem ma semmit, mind1, kicsit is becsültök, már nagyon hiányzott vmi kaja. Ezzel a plebs többi része is megnyugodott itt a hátsó részen. (biznisz, ők bezzeg már kaptak korábban, említi a nő majonéztől fékezetten habzó szájjal)
Aztán kapunk inni is, mármint a tegezekbe csomagol ásványokkal dúsított csapvizen kívül. Iylenkor egy tuti tippem van 100%os narancslé, a többi nem éri meg;)
Sör semmi, a katonák, mármint az itt lezajló állóháború férfi tagjai prüszkülnek, de akkor sem. Elégedetlenség.
Aztán nagy nehezen majdnem 4 óra késéssel elindultunk, volt egy kis légörvény de semmi gáz, már az oroszok felett repülünk, eddig bemondták, hogy alul látni Kievet, de a bazi sötét és a középső szék mindent elront. Nem élveztem a látványt.
Van viszont tv mindenki előtt, a táviri meg olyan, mint egy viedojáték kontrollerje, jó kis hatgomos joysticket formáz, arra is lenne való, ám a játlékprogramok funkció nem elérhető rajta, ezért blogolok most.
Persze élvezet akad, mindenki alszik, ám néhány élelmes társammal jól jártunka sztyúárdeszka talált hat doboz sört. Réka kedves ajándékát, tökmagot, majszolgatva kellemes pillanatokat éltem át. Csend is van, nagyon relax. A többiek alszanak.
Első kínai söröm érdekes élmény. Az alábbiakban erről olvashattok egy marketing kurzus színvonalát meghaladó elemzést.
Mi is a termék? Sör.
Mit adnak el vele? Élvezetet. Szomjoltót. Szükségletkielégítőt
Kinek? Ezzel spec. A gépen utazó 6 mázlista krapeknak.
Mennyi? Nem tudom, nem most kellett fizetni.
Miylen kiszerelésben kapható? 355ml, ami eltér az otthini szabványtól, kíváncsi vagyok miylen mértékegységet használnak kínában, hogy ez így jött ki...
Hogyan próbálják a fogyasztót fogyasztásra bírni? Gondolom az nem minden napos, hogy 4,5 órán át szomjaztatják egy repülőn, de ez most így történt.
Additív fogyasztógeneráló tevékenység még: beviuzsgált a cucc, a sopronival azonos sörgrandprix nagydíját kapta meg 2005-ben. Ja, és a lényeg, ők a 2008-as olimpia szponzorai.
Dizájn? A logon kívül, ami az olimpia kabalájából áll semmi extra, ezüst doboz, piros és fekete betűk, de nagyon internacionalisák, mert kínai és római betükkel is el van látva.
Áétverés: ezek a kínaiak nagyon hyülének néznek bennünket, vagy csak nem ittak még csapoltsört. A doboz bazi nagy karakterekkel hírdeti., hogy csapoltsör található benne. Nem az volt...
De azért jól esett.
Az oroszok beengedtek a légtérbe. Ideje aludni.
Oroszország, 2006.08.12., 0:12 CET



Első kínai napom

A sör egy kcisit bealtatott tegnap éjszaka, megérte. Szóval leszálltunk reggel, kb 3 üra késéssel és kiderült, hogy ez az idő kb azt jelenti, hogy ha nem indulunk el rögtön a programokra, akkor nem tudunk majda végére érni, kb csak annyira volt idő hogy lerakjuk a cuccot a szállodában.
Pekingben furcsa idő volt, tejfehér köd, azaz pára borít mindent ésa látótávolság kb 200 méterre korlátozódik. Izgi volt így várostnézni.
Persze a szocializmus mindenhol otthagyja sajátos építészet stílusát, mondhatnénk nagyon retró a külváros. Panelszerű építmények sorakoznak a reptérről bevezető autópálya mellett, az itthoniakhoz képes annyi csaka különbség, hogy mindegyik széltére és magasságára is kétszer akkora itt. Sok a nép! Persze vannak üvegpaloták is és az elviselhetetlen meleg még a panellakókat is légkondira kényszeríti. (nem lehet itt úgy fittizni, mint lali király tánctanárnak, hogy ti. Övé az egyetlen légkondis ház a ksipesti paneldzsungelben)
A szálloda szuper, csak wireless nincs, úgy írom ezt, hogy nem tudom hogyan fogom elküldeni. Mindez azonban lényegtelen részlet.
Peking. Jó nagy. Elég szélsőséges. A mai napot ké nagyobb létesítmény megtekintésével töltöttük. Az első egy park volt, ahol a császárok anno a jó termésért, az égiek kegyeiért imádkoztak és áldoztak. Ez egy többlécsős pagodarendszer segítségével felelt meg a szakrális célnak. Sajnos a látványon a serény felújítások miatti álványozások sokat rontottak, de még így is fantasztikus élmény volt. Képeket igyekszem felrakni.
Itt a prakban egyébként kötelező belőpő van mindenkinek kivéve a helyi nyugdíjasokat, akik rendszerint meg is töltik reggel és este az óriási kertet. Ők itt nyomatják a thai-chi-t meg különböző önternírozó nálunk kűzdősportként aposztrofált dolgokat űznek. Nagy az élet, nálunk meg az öregek max a Rákóczi kertbe battyognak el táncizni. Át kéne majd kérni ide a nyugdíjat.
Második hely ahol megálltunk egy régi, még a császárkor stílusában épült utcácska volt. Szegény azért maradt meg csak ilyennek, mert nem volt pénz restaurálni. A dolog egész túristacsalogató, azonban szomorú, hogy sokkal többet ki lehetne hozni a dologból és mégsem teszik. Ebből majd életképek címen otthon összeütök egy montázst. Kultúrfröccs. KrikxKrakx, kínaikaja, szobrok és gyéb protékák. Csepelbringát viszont nem találtam, kár pedig vicces lett volna.
Beijing, 2006.08.12., 22.00 (csajnatájm)