második napom

Második sör helyett, második nap

Ez már alami. Elég rendesen bejártuk ma Pekinget.
Ébresztő regel 7-kor. Kemény napnak ígérkezett ez. Gyors reggeli, itt voltak európai reggelit idéző opciók is a svédasztalnál, kicsit otthoni íekre vágytam. Vagy legalábbis nem kartam kínai kaját enni reggelire is. Furcsa lenne minden nap háromszor uazt enni. Reggelire max tejberizs, egyébkéntis. Bacon király!
Étkezési szokásainkról még annyit, hogy teljes panzión vagyunk, de nem a szállodánkban, hanem össze-vissza étkezünk. A kaja jó, kicsit hasonlít az otthonira, de nem teljesen ugyanaz(mármint az otthoni kínai). A lényeg, hogy itt nem a mohóság dominál, hanem a sokszínűség. Kezdésnek vmi szójacsíra, vagy egyéb ilyen jellegű növény szolgál párolva. Kb. 10-12en ülünk egy asztalnál, melynek közepén egy forgatható üvegkorong található, kb 1,5 méteres átmérővel. Ide szervírozzák az étkeket, melyeket a korongot forgatva juttathat a vendég maga elé és onnan szedhet. Kést még nem láttam mióta itt vagyok, villát is csak ritkán, a pálca eddig egészen jól ment, de ma egy méretesebb falatot próbáltam felvágni vele, kés híján, nem ment, viszont a műanyag pálcát eltörtem. Sajnos gellert kapott a tányér szélén és asztaltársam ölében landolt, cikky.
A fogások alapvetően nem elkülöníthetőek, folyamatosan jön a cucc. Vannak szószos-zöldséges cucuk, rizs ami az étkezés közepén érkezik, a leves a végén jön, de eddig egyik sem nyerte el tetszésem, utána desszertnek eddig dinnye 4/4.
Sok a zöldség, állítólag a nagy többségnek nincs is neve angolul/magyarul és kínaitől különböző egyéb világnyelven. Én is ettem egy-két újdonságot, zöld színű zöldségből kb 8 fajtát ma.
A többi fogás állagában és ízvilágában nyugodtan nevezhető hasonlónak az otthon megtalálhatókhoz.

De már megint elveszetem a részletekben.

Amit ma sikerült megnlzni az már kicsit közelebb vitt Kína megismeréséhez.
A jelenkor egyik meghatározó helyénék kezdtük városnézésünket. Ez a Tiananmen tér. Történelmi jelentőségű helyszín és talán a világ egyetlen látszólag jól működő egypártrendszerének bölcsője. (direkt nem szocializmus...így pontosabb) Mao itt kiálltotta ki 1949-ben a szocializmus győzelmét, Kína népköztársasággá alakulását. Itt verték le 1989-ben a diáklázadást. Ám a két esemény között is történt egy s más.
Például a kultúrális forradalomnak megfelelően a tér két oldalán új épületek készültek el, melyek am a Kínai Történeti Múzeumnak (korábban munkásmozgalmi témát feldolgozó) és a Parlamentnek szolgáltak. Utóbbi bérelhető, koncerteket lehet itt szervezni, ugyanis a törvényhozás csak március hónapban ül össze, évente tehét egyszer)(érdekes közgazdaságtani vitatéma jutott eszembe újra, de erről majd otthon bővebben)
Érdekesség, vagy inkább szomorú, hogy a kínai nyitás nem jelent egyérelműen jogszabályi, véleménynyilvánítási szabadságot. De előbba diáklázadásról.
A Diáklázadást, tüntetést 1989-ben verték le a Tiananmen téren. A tüntető diákokat tankok vették körbe és így oszlattáka tömeget. Hivatalos becslések szerint a halálos áldozatok száma 36, ám a valódi érték 2000 felett van szakértők szerint. A beton talapzatot, mely járólapként szolgált a tankok úgy feszéntották, hogy azt később teljes egészében ki kellett cserélni, mert semmi nem maradt a lánctalpasok „támadása” után.
Ami pedig megdöbbentő és a jelent illeti: ma térfigyelő rendszerrel van ellátva az egész és csak aluljárók használatával érhető el a környező (egy magassági szinten lévő) utcákból a kihelyezett kordonok miatt. Az ok: a párt fél egy vallási szektától mejnek a legnagyobb célja, hogy megszüntessék az egypártrendszert. Na tőlük félnek, nehogy tüntessenek. A katonáknak azonnali oszlatási parancsuk van erre az esetre. Nem tudom mennyire igaz a sztori, de elég megdöbbentő, ha ez tényleg így van.
Második állomásunk a Tiltott város, mely a császár lakhelyéül szolgált, és XX. Század első negyedéig tiltott terült volt az udvari személyzet és hivatalnokok kivételével mindenki számára. Nagyon érdekes pagodarendszer helyezkedik el a falakon belül. Ezekrő nem tudok mesélni, majd megpróbálok képet felrakni. Gyönyörű.
Harmadik állomásunk pedig a Nyári Palota volt, szintén képeknek kellene visszadni a látványt. Még annyi, hogy itt bizony elkapott minket egy alapos eső, de nem is baj, mert már nehéz volt elviselni a 34 fokot 95%-os páratartalom mellett.
Ennyi mára. Holnap Nagy Fal, izgalom fokozódik.

Beijing, 22:47