Mint láthatjátok a feltöltés lassúsága miatt csak egy képet sikerült feltolnom tegnap. Így szerintem többet nem is próbálkozom. Ám szóban még érdemes egy kicsit elidőzni előző napi kalandjainkon.
Reggel 7-kor indultunk, hajanali csúcs a belvárosban, megpróbáltunk a Pekinget behálózó 7 közlekedési folyosó egyikén a város déli részéből eljutni az északiba. Nagyon lassan ment, annak ellenére, hogy az utak itt is legalább akkorák mint a Hungária körút és a motorizáció még csak gyerekcipőben jár. Sikerült két óra alatt kivergődnünk, lépésben, mialatt a külső sávban végre láttam egy nagyobb bicikli-áradatot is, bizony itt patkávval elválasztva a külső sávot teljes egészében a bringások szolgálatába állítják, illetve még néhány kisköpcentis motor is befér. Nagy divat az elektromos bringa, a hagyományos meg már kb 6000hufnak megfelelő jüanért kapható.
Szóval a falhoz autópálya vezet a város szélétől, az út 70 km. Több helyen is meg lehet tekinteni a több mint 5000 km hosszan elterülő ép és kevésbé ép részeket. Mi valószínüleg a leginkább épen maradt, teljesen turisztizált(már ha van ilyen szó) részen álltunk le. Kicsit illúzióromboló volt a buszparkoló a fal egyik feljárójánál.
A tömeg hatalmas volt, a fal 10 méter magas átlagosan, és 7 méter széles ennek ellenére ahatalmas embertömeg csak csiga-lassúsággal tudott közlekedni, és a pár száz méterenként megjelenő bástyákon való áttérés, mely embernyi méretű kis kapukon történt, szinte megoldhatatlan feladatnak látszott. Persze komplikációt jelentett a páratartalom és a hőség is, de legalább itt láttuk a napot kiérvén a várost borító ködfelhőből. Kb 2 kmt sétáltam, araszoltam a falon, többere sajnos nem jutott időm, mert indult visszafelé a busz. Szerencsés helyen volt lehetőségem visszafordulni. Itt volt ugyanis a fal tövébe épített bobpálya startja. Gondoltam egy nagyot, hogy nézelődök még egy kicsit és lemegyek bobbal a medveparkhoz, ami már nem volt messze a parkolótól. Viszont nem volt nálam csak biztonsági mani, euró, az is csak 50es címletben és egyszerűen nem lehett váltani, meg fizzetni vele. Így valószínű, hogy elmaradta cseresznye a tetőről. Sajnálom a dolgot, de a látvány azért így is fantasztikus volt! A kínaiak barátságosak, de azt a tolakodást amit művelnek sokan tátott szájjal néznék otthon.
A fal sokszor meredek, nem is út visz rajta, hanem lépcsőfokok, az említett bástyák jelentették a védők állásait, voltak kapuk is, melyek a kereskedelmi utak átkelőhelyeiként szolgáltak, majd kereskedelmi központok szerveződtek köréjük az idők folyamán. A kövezet ezen a részen ahol voltunk teljesen jó állapotban volt.
A fal elhagyása után ...na itt szálltam le a repülőgépről és most ülök a másikon közben egy nap telt el, megláttogattuk Xi’an-t és most repülünk Sanghaiba. Sajnos nincs időm újraolvasni miről írtam eddig, de igyekszem nem ismételni üönmagam.
A fal után tegnapelőtt meglátogattuk a Ming dinasztia sírjait, mely egy egész parkot jelent. Itt különböző föld alatti kamrákba temetett császárokról szóló kiállítást nézhettünk meg, valamint az őket őrző szobrokat.
Alcím. Én és a jumbo.
Nem nem a repcsi, bár láttam párat a pekingi reptéren, tényleg nagyok...Szóval a jumbo, egy kőelefáént a mind syrokat övező parkban, erre sikerült felmásznom két megtermett férfi segítségével, mert az elefánt 3 méter magas volt kb. Jól mutatok a képen, mint mindig, majd meglátjátok. A mai meglepetés pedig az lesz, hogy feltöltöm-e ezt a képet vagy sem. Várjatok türelemmel, fogadni szabad. Idő rövidsége okán nem térnék ki a többi látványosságra, azokank ugyanis nem ültem a tetején. Pagodák, ezeréves, kétezeréves, stb épületek
Út Xi’anba, megérkezés, agyaghadsereg volt a tegnapi program.
Agyaghadsereg: Tang kori császári központ Xi’an volt, mely többek között korának legnagyobb városaként ismert, ma 7 milliós kisváros, szigorúan kínai viszonylatban. A Tang császárok temetkezése szintén egy a feng-sui (!) szabályainak megfelelő völgyben történt a főváros(akkori Xi’an) közvetlen szomszédságában. A kuriózum itt a hihetetlen Agyaghadseregben rejlik, melynek katonáit egyenként készítették el kézművesek, az embernagyságú katonák a császár 700 fős túlvilági seregét jelentették és kitűnő korrajzként szolgálnak a kor hadviseléseiről. Sajnos későbbi parasztlázadások során elpusztultak, vandálság áldozatai lettek. Ma állítólag a világ összes régésze 3 évig dolgozna a teljes sereg összepuuzzlézásán. (éretm már miért akarnak annyian régésznek menni, jó karrier kínában) Ergo a seregnek csak egy része van összpasszintva. Viszont az egész terültet könnyűszerkezetű csarnokban foglal helyet, megvédvén az elemektől. Az oroszok uezt tanácsolták az Akropoliszra, csak az egy hegy és nem egy gödörben sereg.
Xi’an
7 m ember. Világváros lehetne euben, itt nem az.Éjszakai életet sikerült megkóstolni, az emberek utcabáloznak és thai-csi-znek, nagy az élet, lampionok, utcai sütödék, csirkéken kívül minden azb utcán. Kb így képzeltem egy kínai utcát éjszaka. Nagyon izgi volt és aneonfények miatt zsírtrendi. _Zsö kúl. Oui?
Most repülöünk Sanghaiba, szállunk lefele, hihetetlen álldozatok árán beértem magam az időben. Remélem nem zuhanunk le tiltott kompjúterhasználat miatt.
Rizs, 100km-re Sanghaitól 8000 méter magason.
